3 fejezet/ 2. rész

-Megmondom őszintén, sajnálom, nem tudjuk mi lehet az ön baja, de azt tudjuk, hogy a tünetek alapján elég súlyos betegségről beszélünk, ami akár-rossz esetben- a korát tekintve halálos is lehet.
Már eleve "elegem volt a világból", de itt teljesen kiakadtam.
-MI AZ HOGY NEM TUDJÁK MI BAJOM? MIÉRT NEM? NEM EZÉRT VANNAK AZ ORVOSOK?
-Miss Wells, kérem, nyugodjon le, és ne kiabáljon!
-MI AZ HOGY NEM KIABÁLJAK? MIKOR HALDOKLOM!-bevallom utólag, kicsit talán túldramatizáltam, de most már mindegy.
-Miss Wells!
Oké, hogy kiabáltam, meg minden, de szerintem igazam volt. Nagyon is. És pont. Azt hiszem. Na most, kifejtem a véleményem bővebben:
Bevittünk Nicole-t, mert nem jött éppen helyre a lába, erre most engem vizsgáltak meg. Nicole-al meg nem is foglalkoztak. De azért sejtem,hogy ő sem aggódott nagyon a lába miatt. Vagyis remélem. Na szóval egyszer csak közlik,hogy haldoklom, és elvárják, hogy ne boruljak ki. Miértis borulnék ki? Végülis CSAK haldoklom. Még azt se tudják, mi a bajom, de azért közlik, hogy akár meg is halhatok. Háát,köszi. De most komolyan, nem arra vannak az orvosok, hogy elmondják, mi a bajom?! Különben is. Legalább nem mondták volna, hogy meg is halhatok. Na mindegy. Várjunk csak. MOST AZT MONDJÁK, MENJEK HAZA?! Mi van? Csak így hazaküldenek. Oké. Oké, majd telefonáljatok. Persze. Aha, oké. Fogalmam sincs, most éppen miről magyaráz nagyon lelkesen, majd megkérdezem Nicole-t, ő mindig mindenre figyel. Minden apró részletre. Biztos tudni fogja, miről beszél.

Nicole szemszógéből

Azt hiszem, mindjárt elájulok. Vagyis...Inkább nem, mert a végén még rólam is kiderül, hogy haldoklom. Vagyis, hogy beteg vagyok. Nem tudom, miről magyaráz az orvos, de majd megkérdezem Meganne-t. Bár, ő se nagyon figyel. Majd felhívom az orvost, hogy mi van. Bár, lehet nem lenne túl jó ötlet, csak úy közölni vele: "Figyelj, mondd már el mégegyszer, amit mondtál, mert nem figyeltem. Kösz." Nem, ez talán nem jó ötlet. Inkább megpróbálok figyelni. Valahogy. Francba. Pont befejezte a mondandóját, sajnos.

Rebecca szemszögéből

Nem tudom, valahogy olyan rossz érzésem van. Mintha valami baj lenne... Inkább felhívom Nicole-t.

-Igen?

-Sziaaa! Rebecca vagyok. 

-Szia Reby! Miért hívsz?

-Minden rendben van?

-Hát, nem egészen. Miért kérdezed?

-Olyan...rossz érzésem van. Mi történt?

-Á, majd ha hazamegyünk, akkor elmondom.

-Miért hol vagytok? Úristen!

-Most le kell tennem! Szia, majd beszélünk, ha hazaértünk hívunk!

-Őőő, oké szia!

Klassz. Most mg idegesebb lettem. Remélem, minden rendben...

3. fejezet/1. rész

Na szuper-gondoltam-megint mehetünk az ügyeletre.
Beértünk, és ugyanaz az orvos volt ott, mint múltkor. Rosszallóan nézett ránk, aztán pedig az állapota átváltott enyhén aggódóra:
-Hogy történt?
Aztán már csak arra emlékszem, hogy valaki kiabál nekem.
-Meganne!
Kinyitottam a szemem, és az első amit megláttam, Nicole rémült arca.
-Mi t-t-tört-t-ént?
-Egyszer csak elájultál.
Az orvos azt mondta, szeretnének végezni pár vizsgálatot. Természetesen belementem, de teljesen kikészültem idegileg.

Nicole szemszögéből

Jézusom. Meganne elájult, és teljesen sápadt volt. Kész. Kezdek kiakadni. Az orvos azt mondta, szeretnének elvégezni pár vizsgálatot rajta. Remélem semmi baja.

Meganne szemszögéből

Nicole kicsit kiakadt. Kicsit. Kicsit.Mindegy. Olyan furcsa vizsgálatokat csináltak, amilyeneket még se életemben, még hallásból sem ismertem. De, biztos mindennek van oka. Gondolom én. 

Mikor végeztünk a vizsgálatokkal, az orvos azt mondta, még egy kicsit várjunk, míg lerendezi Nicole-t. Ja, igen. Vele jöttünk be a kórházba, és mégis engem vizsgálnak. Kicsit talán érdekes helyzet.

Mikor Nicole lábával minden rendben volt, azt mondták, hogy holnap délután jöjjünk vissza, mert addigra meglesznek a vizsgálataim eredményei. 

Másnap

Talán ilyen idegesen még soha nem keltem. Délután be kell mennünk a kórházba, az eredményekért. Addig is próbáltuk Nicole-al egy nagyon kicsit hasznossá tenni magunkat. Nem sikerült. 

A délelőtt menete:

Felkelünk, eszünk, megmosakodunk, felöltözünk beszélgetünk, eszünk, átöltözünk, indulunk.

A kórházban

Nicole-al leültünk a váróteremben, és vártunk. És vártunk. És vártunk. És akármilyen meglepő, vártunk. Nem volt még annyi idő, hogy meglettek volna az eredménynek, szerintem, úgyhogy kicsit beszélgettünk.

-Na, hogy érzed magad?

-Iszonyatosan. Életemben nem izgultam még ennyire, mint most. És...Mi van, ha valami komoly bajom van? 

-Nyugi, Meganne, biztos nem.

-De mi van ha igen?

Közben kijött az orvos, mi pedig fénysebességgel pattantunk fel.

-Miss Wells. Az ön betegsége...