2. fejezet

Kicsit idegesen keltem, ezért megpróbáltam egy kis nyugtató zenét hallgatni. Erre tökéletes volt Eric Saade, akinek háát van pár olyan száma, ami általában megnyugtat.
Mivel még pizsamában voltam, átöltöztem. Egy amerikai zászlós ruha mellet döntöttem, ami, ugye, pont jól jött.

Hozzá egy egyszerű fekete magassarkút választottam, amit, azt hiszem, nem nehéz elképzelni, szóval arról képet nem rakok. 

Felhívtam Nicole-t, aki, azt hiszem, még mindig aludt. Nyolc óra van. Egy normális ember fent van ilyenkor nem? Na jó, mégse.

Mivel köbö 7 óra múlva indulnunk kell, elindultunk egy utolsó ,,Hawaii-vásárlásra". Elég sok mindent szereztünk.
Már majdnem annyi volt az idő, hogy indulnunk kellett volna, amikor Nicole sikított egyet. Felrohantam hozzá, és a látványt, ami fogadott...Hát kibírtam volna nélküle. A talpából egy iszonyatosan hegyes toll(!!!) állt ki. Na, most mehetünk a kórházba.
Mikor beértünk, a kezembe vettem valahogy, (nem hívtunk mentőket, túlságosan bepánikoltam és elfelejtettem) és bevittem a kórházba. Ott egy orvos jött szembe velünk, és azonnal átvette Nicole-t. Asszem nem most költözünk. De most ez nem lényeg.
Nicole erős lány, nem szereti, ha sírni látják, de most nem bírta.  Az orvosok viszonylag hamar, 2 óra alatt kiszedték valahogy Nicky lábából a tollat. Bekötötték, és megmondták neki, hogy 1-2 hónapig ne álljon rá. Az  orvos azt mondta, nyugodtan hazamehet.
Otthon csináltam magamnak egy kávét, Nicole-nak pedig, kérésére, egy teát. Mikor elkészült, leültem vele egy kicsit beszélgetni.
-Mégis ez hogy történt?
-Pont jöttem volna le, amikor szerintem levertem egy tollat az asztalról, de nem vettem észre, és beleléptem.
Elég sokáig beszélgettünk, és csak akkor vettük észre, hogy iszonyatosan éhesek vagyunk. Mindkettőnknek először valami étterem jutott eszébe, de aztán Nicky lába miatt lemondtunk róla. Úgyhogy gyorsan összeütöttem egy ehető vacsoraféleséget, és miközben ettünk megint beszélgettünk. Eléggé elszaladt az idő,már csak azt vettük észre, hogy kint korom sötét van, mi pedig álmosak vagyunk. Mikor Nicole próbált ráállni a lábára ,hogy menjen aludni, egy éleset sikított, és összeesett a földön.

1. fejezet

Költözés.Hollywoodba. Egyetlen dolog miatt.
Reggel kicsit keserű szájízzel keltem, mert tudom, hogy költözünk. Hogy miért? Mert egy ajánlatot kaptam, hogy Hollywoodban énekelhessek. nem tudom, nekem kicsit sántít a dolog, de hát, örülni kell ennek is. Vagy mi.
Mikor teljesen  felébredtem és magamhoz tértem, elkezdetem készülődni. Farmer, kockás kék-fehér-piros fölső , és egy telitalpú, fekete szandálszerű magassarkú. Na meg ugye 10 kiló alapozó (csupa pattanás a fejem), szempillaspirál, és egy kis minimális mennyiségű szájfény.Szóval így festettem én.
És kezdhettem pakolni. Bőrönd elő és bele a ruhák, cipők és egyén fontosabb dolgok. Ez mind belefért. 3 bőröndbe. Na mindegy. Azért csak végeztem.

Jó lenne most elmenni és kicsit felfrissíteni a ruhatáram. Kéne új cipő. De az nagyon. Jézusom! Még itt van ez az undorítón csúnya magassarkú amit anyától kaptam. Na jó, tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de tényleg elképesztően csúnya. Ciklámen színű alapon kék- piros kockás textildarabok. Oké, lehet ezt így kicsit nehéz elképzelni, meg így lehet, nem tűnik olyan rondának, de egyszerűen borzalom az egész. Talán eladom. Valakinek csak kell majd. Vagy inkább megtartom mert anyának rosszul esne. Igaz, Ő Melbourne-ben él, mert lelépett a 2. férjével akit ugye ,,Nagyon nagyon szeret". Szerintem már el is váltak. Na mindegy.
Szóval a költözésről. Szerintem egy csodálatos országot hagyok itt. Hawaii-t. Kicsit így rossz, mert nagyon szeretem, de mindegy.
Közbe itt kutatok a ruhásszekrényemben (már ami itt maradt a ruhákból) és megtaláltam azt a karkötőt, amit annak idején kaptam aputól, amikor még élt. Egy autóbalesetben halt meg 5 éve.Azóta minden héten és többé-kevésbe minden nap kimegyek a sírjához. Már amikor megtehetem. Most már max. gondolatban mehetek ki hozzá. Nagyon fog hiányozni, de ezen is túllépek majd valahogy. Valahogy.
A másik nehézség pedig. Az iskola. nagyon összeszokott társaság vagyunk/voltunk, és ők is borzalmasan fognak hiányozni.
Ja igen. Nicole. A legjobb barátnőm, és természetesen ő is költözik velem. Ki nem hagyná a lehetőséget.  Már általános iskolában összebarátkoztunk, és ez a kapcsolat gimire még szorosabb lett. Mindenben kikérem a véleményét. De tényleg mindenben. Múltkor csak azért nem jöttem össze egy fiúval mert ő azt mondta hogy nem nagyon kéne. És igaza lett. Kiderült a fiúról hogy egy csaló, akinek minden héten 14 barátnője van.
Szóval most várom Nicole-t hogy jöjjön már mert már fél órája itt kéne lennie. na mindegy inkább felhívom.
-Nicole! Hol vagy?
-Őhmm szia! Hát otthon. Miért?
-Nicole! Itt kéne lenned nálam!
-Úúúú bocsi! Rohanok.
-Na. Köszi. Szia.
Mikor Nicole végre-valahára megérkezett indulhattunk Rebeccá-hoz.Mert ugye csak el kell köszönni tőle.
Mikor befejeztük a búcsúzkodást,(mi így hívjuk, mások ,,Sírva ölelgessük egymást"-nak) elindultunk haza. Nicole egyik irányba, én másikba.Pont a város másik végében lakik. Megbeszéltük, hogy holnap délután találkozunk, és délutánig együtt vagyunk, amikor ugyanis, indulnunk kell a reptérre.