1. fejezet

Költözés.Hollywoodba. Egyetlen dolog miatt.
Reggel kicsit keserű szájízzel keltem, mert tudom, hogy költözünk. Hogy miért? Mert egy ajánlatot kaptam, hogy Hollywoodban énekelhessek. nem tudom, nekem kicsit sántít a dolog, de hát, örülni kell ennek is. Vagy mi.
Mikor teljesen  felébredtem és magamhoz tértem, elkezdetem készülődni. Farmer, kockás kék-fehér-piros fölső , és egy telitalpú, fekete szandálszerű magassarkú. Na meg ugye 10 kiló alapozó (csupa pattanás a fejem), szempillaspirál, és egy kis minimális mennyiségű szájfény.Szóval így festettem én.
És kezdhettem pakolni. Bőrönd elő és bele a ruhák, cipők és egyén fontosabb dolgok. Ez mind belefért. 3 bőröndbe. Na mindegy. Azért csak végeztem.

Jó lenne most elmenni és kicsit felfrissíteni a ruhatáram. Kéne új cipő. De az nagyon. Jézusom! Még itt van ez az undorítón csúnya magassarkú amit anyától kaptam. Na jó, tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de tényleg elképesztően csúnya. Ciklámen színű alapon kék- piros kockás textildarabok. Oké, lehet ezt így kicsit nehéz elképzelni, meg így lehet, nem tűnik olyan rondának, de egyszerűen borzalom az egész. Talán eladom. Valakinek csak kell majd. Vagy inkább megtartom mert anyának rosszul esne. Igaz, Ő Melbourne-ben él, mert lelépett a 2. férjével akit ugye ,,Nagyon nagyon szeret". Szerintem már el is váltak. Na mindegy.
Szóval a költözésről. Szerintem egy csodálatos országot hagyok itt. Hawaii-t. Kicsit így rossz, mert nagyon szeretem, de mindegy.
Közbe itt kutatok a ruhásszekrényemben (már ami itt maradt a ruhákból) és megtaláltam azt a karkötőt, amit annak idején kaptam aputól, amikor még élt. Egy autóbalesetben halt meg 5 éve.Azóta minden héten és többé-kevésbe minden nap kimegyek a sírjához. Már amikor megtehetem. Most már max. gondolatban mehetek ki hozzá. Nagyon fog hiányozni, de ezen is túllépek majd valahogy. Valahogy.
A másik nehézség pedig. Az iskola. nagyon összeszokott társaság vagyunk/voltunk, és ők is borzalmasan fognak hiányozni.
Ja igen. Nicole. A legjobb barátnőm, és természetesen ő is költözik velem. Ki nem hagyná a lehetőséget.  Már általános iskolában összebarátkoztunk, és ez a kapcsolat gimire még szorosabb lett. Mindenben kikérem a véleményét. De tényleg mindenben. Múltkor csak azért nem jöttem össze egy fiúval mert ő azt mondta hogy nem nagyon kéne. És igaza lett. Kiderült a fiúról hogy egy csaló, akinek minden héten 14 barátnője van.
Szóval most várom Nicole-t hogy jöjjön már mert már fél órája itt kéne lennie. na mindegy inkább felhívom.
-Nicole! Hol vagy?
-Őhmm szia! Hát otthon. Miért?
-Nicole! Itt kéne lenned nálam!
-Úúúú bocsi! Rohanok.
-Na. Köszi. Szia.
Mikor Nicole végre-valahára megérkezett indulhattunk Rebeccá-hoz.Mert ugye csak el kell köszönni tőle.
Mikor befejeztük a búcsúzkodást,(mi így hívjuk, mások ,,Sírva ölelgessük egymást"-nak) elindultunk haza. Nicole egyik irányba, én másikba.Pont a város másik végében lakik. Megbeszéltük, hogy holnap délután találkozunk, és délutánig együtt vagyunk, amikor ugyanis, indulnunk kell a reptérre.