2012. október 29., hétfő

2. fejezet

Kicsit idegesen keltem, ezért megpróbáltam egy kis nyugtató zenét hallgatni. Erre tökéletes volt Eric Saade, akinek háát van pár olyan száma, ami általában megnyugtat.
Mivel még pizsamában voltam, átöltöztem. Egy amerikai zászlós ruha mellet döntöttem, ami, ugye, pont jól jött.


Hozzá egy egyszerű fekete magassarkút választottam, amit, azt hiszem, nem nehéz elképzelni, szóval arról képet nem rakok. 
Felhívtam Nicole-t, aki, azt hiszem, még mindig aludt. Nyolc óra van. Egy normális ember fent van ilyenkor nem? Na jó, mégse.
Mivel köbö 7 óra múlva indulnunk kell, elindultunk egy utolsó ,,Hawaii-vásárlásra". Elég sok mindent szereztünk.
Már majdnem annyi volt az idő, hogy indulnunk kellett volna, amikor Nicole sikított egyet. Felrohantam hozzá, és a látványt, ami fogadott...Hát kibírtam volna nélküle. A talpából egy iszonyatosan hegyes toll(!!!) állt ki. Na, most mehetünk a kórházba.
Mikor beértünk, a kezembe vettem valahogy, (nem hívtunk mentőket, túlságosan bepánikoltam és elfelejtettem) és bevittem a kórházba. Ott egy orvos jött szembe velünk, és azonnal átvette Nicole-t. Asszem nem most költözünk. De most ez nem lényeg.
Nicole erős lány, nem szereti, ha sírni látják, de most nem bírta.  Az orvosok viszonylag hamar, 2 óra alatt kiszedték valahogy Nicky lábából a tollat. Bekötötték, és megmondták neki, hogy 1-2 hónapig ne álljon rá. Az  orvos azt mondta, nyugodtan hazamehet.
Otthon csináltam magamnak egy kávét, Nicole-nak pedig, kérésére, egy teát. Mikor elkészült, leültem vele egy kicsit beszélgetni.
-Mégis ez hogy történt?
-Pont jöttem volna le, amikor szerintem levertem egy tollat az asztalról, de nem vettem észre, és beleléptem.
Elég sokáig beszélgettünk, és csak akkor vettük észre, hogy iszonyatosan éhesek vagyunk. Mindkettőnknek először valami étterem jutott eszébe, de aztán Nicky lába miatt lemondtunk róla. Úgyhogy gyorsan összeütöttem egy ehető vacsoraféleséget, és miközben ettünk megint beszélgettünk. Eléggé elszaladt az idő,már csak azt vettük észre, hogy kint korom sötét van, mi pedig álmosak vagyunk. Mikor Nicole próbált ráállni a lábára ,hogy menjen aludni, egy éleset sikított, és összeesett a földön.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése